A mai magyar hadisírgondozás alapjait a rendszerváltás után kezdték el kimunkálni elődeink. Így vagy úgy, de működött. Ahogy minden államigazgatási szervezet, úgy a hadisírgondozás állandó szervezete, felügyelete is kereste végleges helyét. Figyelembe vették a magyar hagyományokat, a honvédség elengedhetetlen rokonságát, de mégis egy olyan, önálló szerepben kellett működnie, amely lehetővé tette, hogy gyakorlati elemek, elméleti források és az ebben tevékenykedő szakemberek is tudjanak egymás kiegészítéseként munkálkodni. Lehessen akadálytalanul a világégések forrásaihoz hozzáférni, ugyanakkor a fellelt információkat a gyakorlati kutatás és exhumálás során felhasználni. Elég sokáig tartott, amíg sikerült eljutni arra a szintre, hogy felismerjük, hogyan lehet a gyakorlati és az elméleti síkokat egy szervezetben összekapcsolni és működtetni úgy, hogy ne akadályozzák egymást.

A Honvédelmi Minisztériumon belül 1993-tól mindenféle formában működő hadisírgondozás 2010-re jutott el oda, hogy célorientáltan tudjon működni és ne kizárólag a beérkező megkeresésekre adott válasz kösse le a kapacitást. Ekkor történt meg az 1999. évi a temetőkről és temetkezésről szóló XLIII. törvény kiegészítése, a jogszabályi háttér egyértelművé tétele. Mikor 2016-ban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum keretein belül íródott tovább a történetünk, már proaktív szereplőként, a kutatások és exhumálások kapcsán is kezdeményező féllé vált szervezetünk. Ez a fajta duális működés teszi hatékonnyá a jelenleg igazgatósági szinten létező hadisírgondozást.

Aki találkozott már velünk a social media felületein vagy akár valahol Magyarországon az láthatja, hogy egy-egy év jellemzően terepmunkával tölthető időszakában folyamatosan úton vagyunk. Nem véletlenül van ez így: mi is a missziónk? A Magyarország területén található magyar hősi halott katonák nyughelyeinek felkutatása, a nyughelyek vagy sírhelyek állapotának felmérése, szükség szerinti exhumálásuk és a hősi sírok méltó állapotban történő megőrzése, ugyanakkor természetesen mindennek adatbázisban történő rögzítése.

KUTATÁS

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) egy olyan komplex intézmény, amely rendelkezik az általunk kutatott korszakok itthon elérhető hivatalos (és nem hivatalos) dokumentációjának többségével. Ez alatt értendő az I-II. világháborús veszteséglisták, ezek feldolgozása, személyes iratok, veszteségi kartonok, már feldolgozott forrásanyag és az azokból készült tanulmányok, összefoglalók. Nem elhanyagolható tény, hogy a hadtörténelemmel foglalkozó szakemberek dolgoznak az intézményben, így kollégaként segíthetik és segítik is a hadisírgondozással foglalkozó munkatársak munkáját. Egy feltárási év előkészítése a fellelhető információk összegyűjtésével kezdődik: a már említett levéltári és egyéb, írott források, elérhető fényképek a területről, (korabeli) légi felvételek, a történeti háttér összeállítása. Ezt követik a különböző egyeztetések, amelyek során az érintett temető vagy terület tulajdonosával/fenntartójával beszélünk és hivatalos levelezésben is megerősítjük a menetrendünket. Ha szükséges feltárás, akkor annak az előkészítésébe is belekezdünk, ha van síremlék és nem szükséges exhumálás, akkor a síremlék felújításáról gondoskodunk. Alapvető szempont, hogy nem építünk új síremléket, illetve nem újítunk fel ott sírt, ahol a hosszútávú megőrzése nem lehetséges. Amennyiben lezárt temetőről, felszámolás alatt álló területről vagy építési/bontási helyszínről van szó, úgy minden esetben az exhumálás és a budapesti Fiumei úti Sírkert 52-es parcellájában történő újratemetés történik meg.

EXHUMÁLÁS

A HM HIM a megfelelő törvényi háttér biztosításával, saját munkatársi állománnyal és eszközparkkal tudja ellátni a szükséges exhumálási feladatokat az I-II. világháborús hősi halott magyar katonák vonatkozásában. A fentieken túl, a nemzetközi egyezmények és megállapodások alapján vannak olyan nemzetek, amelyek katonáinak exhumálásáról a magyar fél, így a HM HIM gondoskodik, majd megegyezés szerint adja át a maradványokat a megfelelő vizsgálatokat követően, az elkészült dokumentációval együtt.

Exhumálásra abban az esetben van szükség, ha olyan helyszínen kerülnek elő I-II. világháborús maradványok, amelyen azok fenntartása nem biztosított. Ez alatt érthetjük például építkezések, közműfektetések, földmunkák helyszíneit, agráriumban művelésbe vont földterületet, erdei munkák során használt erdőrészeket vagy a korábban már említett lezárt, felszámolni kívánt temetőket, de magánházak kertjeit vagy melléképületeit szintén.

Az exhumálás menete szigorú protokoll szerint zajlik, amely régészeti eljárási alapokon nyugszik, viszont attól eltér. Minden helyszín más és más. Megkülönböztetünk azonnali reagálást igénylő helyszíneket és előre tervezett feltárási munkákat.  A veszélyeztetettnek ítélt helyekre – amelyeket korábban felsoroltam – azonnal vagy a lehető leghamarabb próbálunk eljutni (ez nyilván folyó munka, humán erőforrás és gépjármű függvénye). Az exhumálás részleteire nem térnék ki, lesz még erről írás itt bővel a későbbiekben.

FELÚJÍTÁS

A tevékenységünkhöz tartozik, hogy a már megismert és az adatbázisainkban szereplő nyughelyeket, hősi sírokat folyamatosan monitorozzuk, felmérjük. Szükség esetén a sírok felújításáról gondoskodjunk, ezek munkálatait időben és anyagi források tekintetében beosszuk és dokumentációs hátterét elvégezzük.

ÚJRATEMETÉS 

A feltárt magyar katonák újratemetésére két opció lehetséges: vagy a feltárás helyszínén (egy arra alkalmas területen) vagy Budapesten. A feltárás helyszínén abban az esetben hagyhatjuk a katonákat, ha az egy olyan temetőben van, ahol a hősi sírról a fenntartó vagy egy civil szervezet gondoskodni tud, erről nyilatkozik és méltó síremléket állít. Minden más esetben Budapesten, a Fiumei úti Sírkertben lesz örök nyugalomra helyezve, ahol évente egy alkalommal történik a betemetés és a sírok megszentelése egy megemlékezés keretein belül.

DOKUMENTÁCIÓ           

Ahogy manapság mindennek, így a saját tevékenységünknek is alapvető követelménye, hogy minden felújítás és/vagy exhumálási folyamat megfelelően, visszakereshetően és egyértelműen dokumentálva legyen, hiszen a mi munkánkra hatványozottan igaz, hogy hosszútávra tervezünk, az utókornak dolgozunk. Az általunk „megfigyelt” hősi síroknak több évtized múltán is meg kell lenniük, őrizniük kell elődeink történetét. Ugyanakkor annak is követhetőnek kell lennie, hogy kit, melyik katonánkat hol és milyen körülmények között, milyen leletanyaggal találtuk meg. Nem tudhatjuk, hogy egy-egy plusz információ mennyit tud lendíteni egy-egy helyszínen fellelt, jelenleg még ismeretlenként számon tartott katona későbbi azonosításán.

Nem is gondolnánk, hogy hány magyar társunkról nem tudunk semmit annak ellenére, hogy nem messzi földön nyugszik, hanem itthon valahol...   

 Fotók: a szerző; Snoj Péter - HM Zrínyi NKft.; hadisir.hu;