PÁRBAJ

Február 20-án pénteken délelőtt 11-kor találkozik a két Babochay testvér a Klotild kávézóban, megbeszélik, hogy Zsigmond az esemény után telefonon értesíteni fogja bátyját, majd 11:45-re kiballagnak a Rókus kórházhoz, a család orvos barátját, Dr. Berzsenyit felkérni orvos-segédnek, aki elfoglaltsága miatt megkérte Dr. Jung Géza kollégáját a helyettesítésre. Babochay Zsigmond és Barthodeiszky segéd előbb felveszi a könnyű olasz kardokat a híres itáliai oktató, Santelli Italo vívótermében, ki maga is nagy párbajozó hírében állt. A Maestro, tekintettel a vívómesteri státuszára, pisztollyal végezte ezeket a duellumokat és maradandó ujjsérülése is származott ezekből. Dr. Jung Plavenszky segéddel külön kocsin a helyszínre utazott, ami a térparancsnoksággal szembeni katonai objektum, az Aréna úti szekerész laktanya lovaglóiskolája volt (ma ez a közel 50 méteres épület a Budapesti Honvéd Sportegyesülethez tartozik, a Tüzér utca-Dózsa György út sarkától nem messze, jelenleg kosárlabdaterem).

 A találka 12:30, az esemény időpontja 13:00, a köztes időben kimérik a távot és előkészítik a fegyvereket a felek.

A szekerész laktanyában néhány tiszt tud a dologról vagy sejtették az orvosok megjelenésből, ezért a legénységnek megtiltották, hogy bárki a lovarda közelébe menjen vagy beszéljen róla. Hajdu főhadnaggyal érkezett a két párbajsegéd tiszttárs, Kurtz és Zágonyi kapitányok, és két katonaorvos, dr. Sternschuss az Albrecht-laktanyában állomáshozó 44. gy.e. törzsorvosa, és egy ezredorvos, a 16. számú helyőrségi kórházból. Egy betegszállító kocsi készenlétben állt szükség esetére. Az amúgy krakéler párbajveterán, de most kissé ártatlan Babochay Zsigmond két segédet hozott magával, Barthodeiszky és Plavenszky kollégáit, illetve dr. Jungot, aki úgy került az ügybe, mint Pilátus a krédóba. Életkora miatt Kurtz százados a vezetősegéd, aki kiméri az ötven lépést a lovarda porában, tölti a fegyvereket és a célzási idő miatt számol háromig, két szám között három másodperc szünettel és közben tapsol. A későbbi nyilatkozatokban Zsigmond megemlíti, hogy szokatlanul rövid volt a célzási idő, ami nem is szerepelt a megállapodásokban. Elmaradt a lőállás felvétele előtt a békéltetés, ami katonai párbaj esetén nem is fordul elő.

A felek szemben egymással, oldalvást voltak, és a sértett, vagyis a főhadnagy lőtt elsőnek. A lövedék Zsigmond mögött faparavánba csapódott, alig egy arasznyira suhanva el mellette. A szekerész laktanyában jól hallották a tüzelést. Most ő következett, felemelte arcához az elöl töltött pisztolyt és elsütötte… de az csütörtököt mondott. Kurtz újratöltött, és ekkor előfordulhatott túlporzás, hogy ne történjen megint besülés. Hajdu lőtt ismét, ez is elkerülte Babochayt. Zsigmond jött, akinek visszaemlékezése szerint agyán átfutott, hogy látványosan félrelőjjön vagy ne is tegye meg, de úgy döntött, előre látva ezért a katonák neheztelését, inkább kapáslövést hajt végre, és a „kettő” beszámolásakor célzás nélkül elsütötte nyújtott karral a fegyvert.  Hajdu megtántorgott, majd arccal a földre zuhant. Az örvösök odarohantak hozzá. A melléből patakzott a vér. A szeme megtört, lélegzete akadozott. A szíve még vert. Babochayt nem engedték a segédek a haldokló sógorához. Bekötötték a sebet s a sebesültet föltették automobilra s a 16. számú helyőrségi kórház felé (ma: a Róbert Károly körúti Honvédkórház)

robogtak vele. De már nem vihették a betegszobába, hanem a halottaskamrába. Útközben meghalt. Az orvosok megállapították, hogy a golyó átfúrta a szerencsétlen főhadnagy tüdejét, megsértette a szívburkot s a seb föltétlenül halálos volt.

UTÓHATÁS

 Dr. Jung csendesen visszaindult a Rókus kórházba. Babochay Zsigmond a lovardában maradt megszeppenve, hiszen lelőtte felesége testvérét. Képzelhető, hogy neurotikus természete miatt miket élhetett át ekkor. Telefonon felhívta testvérét Gézát, és azonnali találkát kért a Klotildba, de nem mondott konkrétumokat. Odaérve egy konyak ledöntése után kurtán „Kérlek, agyonlőttem Pistát!” - válaszolt bátyjának a kávézóban, mikor ő aziránt érdeklődött, hogy ment a párbaj. A két Babochayra egyszerre hullott a kétségbeesés fátyla: hogyan mondják ezt meg a feleségeiknek, a lelőtt Hajdu főhadnagy testvéreinek a dolgot.

 Elsőnek a hírt Etelkával közölte Géza, de próbálta elsikálni: „csak megsebesült, műteni kell” - mondta. Azonnal berobogtak a 16. számú helyőrségi kórházba, ahol már fel lettek az ápolók, orvosok puhítva, ezért azok is kegyes hazugsággal próbálták nyugtatni az egyre hisztérikusabban viselkedő, dühöngő Etelkát, hiszen forrón szeretett bátyjáról volt szó, a család ékességéről, akit testvérei bálványoztak. Amikor a könnyekben úszó Etelka megsejtette, hogy szándékosan félretájékoztatják, és csak ködösítenek neki, előkapta az otthonról titokban elhozott revolvert és fenyegetőzni kezdett vele a kórház folyosóján, mondják meg neki végre, milyen állapotban van a katonatestvére! Majd sírógörcsök között maga ellen fordította a fegyvert, de ki tudták csavarni a markából. Innen azonnal orvosi utasítással a Schwartzer-szanatóriumba vitték lecsillapítani (ez volt az ország első elmegyógyintézete, 1921-től Siesta néven üzemelt, ma az Országos Onkológiai Intézet van a helyén).  Mire ez bekövetkezett délután, az utca és így az egész pesti oldal hallomásból már a párbajról beszélt, elindultak a nyomozók és a riporterek is forró nyomot keresni.

Zsigmond saját állítása szerint 16:30-ra ért haza az Ilka utca 15. szám alá (3. emelet, 32. vagy 35. ajtó), otthon szinte eszméletlenül feküdt, ajtót senkinek se nyitott, majd ismeretlen helyre távozott, így nem találták otthon a rendőrök. Hogy felesége Ilona hol volt ezidőtájt, nem derül ki, egy forrás említi, hogy édesanyjánál volt a kislányát látogatni Mezőkaszonyban. Közben Gézában a felesége tragikus viselkedése miatt és az utcai rémhíreket hallva felülkerekedik a jogkövető magatartás és este 20:00 felé a rendőrkapitányságra megy vallomást tenni Botár Béla rendőrkapitánynak, aki az anyagot átvitte Koródy M. Béla rendőrkapitányhoz a bűnügyi osztály detektívfőnökének. Arról, hogy a Boda Dezső budapesti rendőrfőkapitányt (akinek idején állították fel az országos bűnügyi nyilvántartó hivatalt) megkérték a katonai hatóságok, hogy halogassa a nyomozást, amíg az ügyet saját körében a térparancsnokság fel nem deríti, nem tűnik ésszerűnek.

AZT BESZÉLI MÁR AZ EGÉSZ VÁROS

 Budapesten másnap, vagyis 1914. február 21-én szombaton szinte minden lap több oldalon keresztül számol be a saját szemszögükből szenzációsan tragikus hírről. Amelyik médiumnak van saját tudósítója, azok péntek éjjeltől felváltva rohantak Zsigmond és Géza lakására, a helyőrségi kórházba és a rendőrségre. Így sikerült – néhol igencsak kiszínezett – interjút készíteni a szanatóriumból 48 órára kiengedett Etelkával, Gézával, Zsigmonddal, Barthodeiszky József párbajsegéddel, dr, Junggal, dr. Gombos kórházi inspekciós orvossal és egy kórházi bakával, szobalányokkal, cselédekkel és házmesterekkel. Ahol nincs tudósító vagy telefonon értesített vidéki lap, ott fantáziadús következtetések és sok elírás található, nehéz miattuk az esetet átlátni. Ami biztos, hogy a rendőrség elkezdte a szemtanúkat megtalálni és beidézni. A katonai hatóságok elzárkóztak és a két párbajsegéd százados megtagadta a vallomást.  A szombati lapok hatására vasárnap újabb interjúk és a már leszervezett hétfői temetés előkészületeiről tájékoztatnak, néhol erős ellenszenvnek adnak hangot a párbajozás barbár hagyománya miatt. A Magyar Országos Párbajellenes Szövetség hosszú felhívást tesz közzé a legtöbb lapban, egyben nyílt levélben sürgönyöztek őfelségéhez, gróf Dessewffy Arisztid elnökletében. Ezért nem is ért meglepetésként senkit, hogy Ferenc József jelentést kért az esetről.

A TEMETÉS ÉS A SÍR

 Hajdu István holttestét február 23-án hétfőn, a 16. számú helyőrségi kórházban ravatalozták fel díszegyenruhában az igazságügyi boncolás után. „– Kicsiny sebe van a melle jobboldalán a mellbimbónál valamivel feljebb” – közölték, akik látták. A korban megszokott érckoporsón csákó és portepés kardok voltak. A térparancsnokság érzékelhette, hogy kissé túllőttek a célon az amúgy kisstílű ügy párbajra forszírozásával (hiszen egy bajtárs halálába került), ezért a parancsnok, Terstyánszky Kálmán hadtestparancsnok rendkívüli gyászpompát rendelt el. Minden helyőrségi ezred képviselte magát, érkezett küldöttség a Fischamend-i légjáróktól, a koporsó csak tábornokoknak járó hatlovas kocsit kapott, a gyászindulókat és a dísz-szolgálatot a 44-esek adták. A koporsót Machovits József római katolikus tábori lelkész szentelte be, és a temetőbe való indulás előtt az Operaház férfikara énekelte a „Végső búcsú…” gyászdalt. Az útvonal a kórházból a Lehel úton át tartott, ahol a párbaj helyszínén, az Aréna úti sarkon megálltak ismételt koporsószentelésre. A Lehel út végén a menet ráfordult a Váci útra, onnan a Lipót körútra (ma: Szent István körút) és a Margit-hídon a budai oldalra jutva a mai Margit körút-Krisztina körút-Alkotás utca-Németvölgyi út vonalán elértek a Farkasréti temetőhöz, majd 15:00-kor a katonai temetőrész 7. parcellájának első sorában, a 12. számú sírhely mélyére temették, ahol ma is megtalálható, ami pusztán az iparművészeti értéke miatt történhetett meg.

Tekintettel a sírkő magasságára és szélességére, az 1945 januárjában a temetőben folyó harcok nyomát a hátoldalán igencsak őrzi.

A sírkő 2 méternél kicsivel magasabb fehér márványsztélé, az előlap felső harmadában virágkoszorú, a többi kétharmad részt egy zuhanó, széttárt szárnyú galambot ábrázol, a két faragás találkozásánál található a felirat:

HAJDU ISTVÁN

cs.k. léghajós főhadnagy

1883-1914

Engem az Isten felbocsát

mint tiszta szívű

katonát

A sztélé hátsó felénél kéttörzsű, elhanyagolt idős tujafa áll, amely takarásából alig lehetett sejteni, hogy ott is volt valaha felirat. Volt, mivel a főváros második világháborús ostroma idejében keletkezett sérülések a nagy felületet teljesen beborítják, néhol teljesen megsemmisítették a szöveget:

Nyugodjál békében édes jó Pistánk

Ki nekünk [ – ]d ör[ök] re[ménysé]günk

büszkeségünk [voltál]

A viszontlátásra

A sírhely a Magyar Honvédség által évente már három időpontban is szervezetett Országos Hadisírkarbantartási Program keretén belül évente egyszer ápolásra kerül, de ez csak a zöld felületet érinti, hiszen a sírköveken munkálatokat csakis sírköves végezhet.

A BÍRÓI TÁRGYALÁS

 A szerencsétlen kimenetelű párbajhoz egy hétre megjelent az oszták katonai szemlében, a Militärische Rundschau-ban egy „hivatalos” katonai állásfoglalás a Hajdu-Babochay párbajról. Ebben csak az olvasható, ami ilyenkor várni lehet: a katonai segédek békíteni igyekeztek, Zsigmond csikarta ki a párbajt. Egy ilyen balsikerű, de alapjáraton szégyellni illő eseménynek büszke gazdája nincs, mindenki saját érdekét védi és mossa kezeit, így a Babochay interjúk Zsigmond ártatlanságát védelmezik az erőszakoskodó katonai akarattal szemben, aminek pikantériája, hogy a szögesen ellentétes két állítás ugyanarra a párbajsegédek által készített jegyzőkönyvre hivatkozik. Aki mindenre tudott volna kielégítő választ adni, azt már eltemették. De amint döcögősen elindult a nyomozás és a bizonyítékok beszerzése, puskaporos hangulat kerekedett Európában és végül néhány hónapra rá kitört a nagy háború, és az ügy háttérbe került. Zsigmond, - aki amúgy katonai pályára készült, de a kadétiskolából idegi problémák miatt kiszuperálták, ahogy a huszároktól is hamar, akikhez önkéntesként jelentkezett még a kassai iskolája előtt - viszont a világháború alatt bevonult katonának.

 Végül 1916. május 10-én tartott az ügyben tárgyalást a budapesti büntetőtörvényszék Surgoth bíró vezetésével. A tárgyaláson Zsigmond egyenruhában jelent meg, mint a m. kir. 1. gyalogezred önkéntes szakaszvezetője. Az eljárás a Btk. 298. szakaszának utolsó bekezdésébe ütköző párviadal vétsége miatt indult meg ellene.

A két civil szekundáns vallomását felolvasták, a két katonatiszt segéd viszont ismét megtagadta a vallomást. Minich Károly törvényszéki orvosszakértő kihallgatásakor ismertette a boncolási jegyzőkönyvet. A főhadnagy halálát belső vérzés okozta. A halált okozó golyó a jobb tüdő alsó lebenyén haladt keresztül. Az ítélet: párviadal vétségéért egy évi államfogház. Enyhítő körülmény a büntetlen előélet és hogy a párbajba belekényszerítették. A vádlott fellebbezett.

A SZEREPLŐK TOVÁBBI SORSA

 A sógorpárbaj szomorú, elítélt hőse túlélte az első világháborút, de végül nem sokkal később idegpanaszai okozták vesztét. Babochay Zsigmond, jégkárbecslő főfelügyelő 38 éves korában, 1925. február 2-án, 22:00-kor öngyilkos lett, fejbe lőtte magát saját otthonában, a budapesti Irányi utca 20. szám alatt. Ilona ekkor még a felesége volt, róla többet nem tudni. Az idősebb Hajdu nővér, Etelka 1974. február 21-én, 93 éves korában hunyt el Budapesten, aki utolsó éveit a Népstadion (Ma: Stefánia) út 55-ben töltötte.

A két katonai párbajsegéd, Kurtz és Zágonyi századosok túlélték a világháború poklát, ahol végig a „rosseb” névvel illetett cs. és kir. 44-es gyalogezredben szolgáltak.

Zágonyi Sámuel (1877-1942) a szatmári 5. gyalogezred főhadnagya előléptetéssel került fel 1913. november elsején Budapestre a 44-esekhez. Lakcíme a párbaj idején alig pár házzal arrébb Babochay Gézáéktól, a Váci utca 34-ben volt található. A háború kezdetén, még 1914 augusztus elsején kiérdemelte a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát hadiékítményekkel. Még századosként 1916-ban a 44-esek nevében fővárosi rendezvényeket szervezett, 1916-1917-ben vasúti vonalparancsnokként szolgált Budapesten. 1919. január 8-án visszamenőlegesen 1918. november elsejétől őrnaggyá nevezik ki. 1927 májusában mint nyugállományú alezredes sikeres előadói körutakat tart a „Kanadába vándorolt magyarság Golgotája” című előadásával. Halál helyének a Honvéd Kórházat jelölték meg 1942. február 24-én, okát szervi szívbaj, szívbénulás okozta. Aznap temették.

Kurtz Géza százados Budapesten született 1877-ben. 1896-ban hadapródtiszthelyettes a cs. és kir. 61. gyalogezredben, 1897-ben avatták tisztté, majd később századossá való kinevezésekor kerül át a 44. gyalogezredhez 1911-ben. Őrnaggyá 1917. november elsején nevezik ki, 1919. november elsejétől már alezredes.

A Tolna vármegyei újság 1915-ben hősi halálhírét közli, de akinek halálhírét keltik, az sokáig él. Fia, Kurtz Róbert repülő főhadnagy 1940-ben házasodott, még 1945 augusztusában beszédet tart egy katonai temetésen. 1967-ben, 89 éves korában hunyt el az Egyesült Államokban, sírja Jersey City katolikus temetőjében található New Jersey államban. Kurtz Géza neve a kaposvári hadtörténet iránt érdeklődőknek ismerősen csenghet. A 44-es ezred megszűnésekor, 1927-ben az alakulat bajtársi szövetsége őt kérte fel mint nyugállományú ezredest, hogy írja meg a csapattörténeti könyvet, aminek messzemenően eleget is tett, illetve folyamatosan gyűjtötte hozzá az anyagot még a harmincas évek végén is, így lett az egyik legalaposabb első világháborús csapattörténeti munka. Persze ebben egy szó sem esik a párbajozásról…

Zárásként a Világ című napilap 1914. február 21-i részletét idézzük, amely hűen összefoglalja azokat a gondolatokat, amelyek Hajdu István halálának megismerése után az emberben fogalmatlanul kavarognak:

 „Vér-zsibbasztó és lélékzetállító, hogy ma, a modern kultúra idején, erről kell hírt adnunk. A halálos párviadal áldozata egy kemény és erős fiatalember, katona, akire fényes karrier várakozott és talán arra lett volna hivatva, hogy hozzon eseményeket a kistörténetű magyar aviatikába. Mégse a röpülés és a levegő lett a végzete. Nem a jövőért halt meg, hanem a múltért, a múlt barbár moráljáért.”

Képek és fotók:

1. A szekerészeti-laktanya az 1908-as közigazgatási térképen

2. Az egykori lovarda épülete (XIII. ker. Tüzér utca)

3. Szekerész-laktanya képeslapon (ma: Budapesti Honvéd Sportegyesület épülete)

4-5. A 16. számú kórház képeslapon

6. A Siesta szanatórium (1931)

7. Királyi mellszobor leleplezés a Szekerész-laktanyában (1908.12.02.)

8. Stadniczky László gróf temetése 1915-ben. Ugyanilyet kapott Hajdu István főhadnagy is [Fortepan: 256208]

9-12. Hajdu István főhadnagy sírhelye a Farkasréti temetőben (2023. ősz)

13. Babochay Zsigmond bakaruhában (1915)

14. Kurtz Géza katonai portréfotója (1937)